Interjú Benkó Ákossal és Vidákovich Izsákkal

„Az egész egy életérzés” – interjú a Syrius Legacy tagjaival

A Syrius Legacy Maloschik Róbert ötletére alakult meg három évvel ezelőtt, egyetlen koncert végett (Debreceni Jazz Napok, 2014. július 27.), Ráduly Mihály, a legendás Syrius szaxofonosa és fuvolistája 70. születésnapja alkalmából. Ráduly és a közönség pozitív visszajelzésének, valamint Maloschik akaraterejének köszönhetően a zenekar azóta is rendszeres fellépője különböző jazzfesztiváloknak és Budapest legismertebb jazz színtereinek, a Budapest Jazz Clubnak és az Opus Jazz Clubnak. A zenekar tagjait – Fonay Tibor (basszusgitár), Vidákovich Izsák (fuvola, tenorszaxofon), Ludányi Tamás (alt- és szopránszaxofon), Tempfli Erik (billentyű) – a legkeresetebb jazz zenészek közül választotta ki Benkó Ákos zenekarvezető (dob, ének). Miután 2015-ben kiadták Az ördög álarcosbálja – Újratöltve című lemezüket, pár hónapja pedig a Széttört álmok öttételes szvitet rögzítették.
2017. október 24-én a Fesztivál Színházban adják elő a szvitet, ahol vendégzenészként Tátrai Tibor is fellép, aki a legendás Syrius együttesben, az ausztrál útjukat követően egészen a felállás feloszlásáig játszott. A koncert ürügyén beszélgettünk a zenekar tagjaival, Benkó Ákossal, Vidákovich Izsákkal, és Baris Gábor szaxofonossal, aki az Érdi Jazz Fesztiválon egy koncert erejéig helyettesítette Ludányi Tamást.

Széttört álmok (1970)

A szvit az 1969–1973-as felállás (Baronits Zsolt, Orszáczky Jackie, Ráduly Mihály, Pataki László, Veszelinov András) első saját szerzeménye, 1970. október 8-án a Magyar Rádió egyetlen egyszer adta le élőben. A felvételt évtizedekkel később, 1994-ben adták ki a Most, múlt, lesz c. lemez részeként. A tételek címei: Elfáradtam én már, A föld alól jövő ének, Örvény, Vámpír, Virágtánc. A dalszövegeket Tálos Endre, Molnár András Imre és Verbényi ‘Kuksi’ József írták. Az 1976-ban kiadott Széttört álmok lemezen a Syrius későbbi felállása játssza saját repertoárját, melynek az eredeti szerzeményhez nincs köze, csak címében azonos.

Lassan három éve játszotok együtt, a Syrius repertorájának nagy részét kiadtátok lemezen. Mit jelent nektek ez a zene?

Benkó Ákos: Amikor legutóbb játszottunk, egy nagyon jó zenészkollégánk – aki nem ismerte a Syriust, csak mint legendát – fogalmazta meg, hogy azon túl, hogy nagyon komoly zene, az egész egy életérzés. Számomra tényleg az. Gyerekkoromban meghatározó zenei élményt nyújtott, nagy szerepet játszott abban, hogy zenész lettem.

Hogyan változott meg a Syriushoz való viszonyotok az évek során?

BÁ: Mivel hangszerrel jobban átlátom és átérzem a belefektetett energiát, a munkát, így még jobban csodálom őket! Amikor az ember rajongóból átvált zenésszé, művelővé, jobban megérti minden egyes hangról, miért van ott, ahol, és miért kell, hogy ott legyen.

Vidákovich Izsák: A felkérés előtt nem ismertem a Syriust. Miközben ismerkedtem a zenével, és abból a célból is hallgattam, hogy lekottázzam, voltak részek, melyek nem tetszettek eleinte, viszont tele volt olyan részekkel, melyek teljesen új zenei, „Úristen, mi ez”-élményt okoztak. Ilyen volt Az ördög álarcosbálja első fele, nem hallottam még ilyet: pregnáns dallamok több szólamban két szaxofonra írva, és közben ütős rockdobolás. Furcsa ellentétek voltak a nótában. Amikor bejött a ballada rész az énektémával együtt, az valami csodálatos volt. Ahogy egyre többször játszottuk, egyre kerekebb lett, hogy miről is szól ez a zene, és ahogy egyre jobban a fülembe másztak a nóták, úgy kedveltem meg igazából. A líra, a szövegtartalom, a zene gondolatisága tetszett nagyon. Sokan mondják, hogy ez egy lázadó zene volt, én azt nem tudom, de nagyon mély érzések vannak benne.

BÁ: Intelligensen lázadó zene.

Mi ellen lázad számotokra?

BÁ: Nem mondhatta ki 1970-ben egy fiatal, hogy pl. Jimi Hendrixet szeretné látni a Kisstadionban, nem az Illést, mert még attól a lehetőségtől is megfosztották volna, amit kapott. Szerintem a lázadás, ami történelmileg is jegyezve van, nem tudatos, hanem belső késztetés. Szerintem ők nem tudták, hogy lázadnak, egyszerűen őszintén kimondták, hogy I’ve been this down before (Az ördög álarcosbálja c. lemez). Nem vagyok olyan jól, nem érzem magam olyan jól ebben a közegben, de van egy belső erő, ami visz tovább, és valahogy lesz… Ez nem volt tudatos, nekünk már annak tűnik, mert nagyon üt az őszintesége.

VI: Ezzel egyetértek, hogy ez a lázadás egy belső késztetésből jött. Visszatérve a Széttört álmok dalszövegére, marhára tetszenek. Például az a sor, hogy „csaknem alva járok”. Annyira megfognak, a hideg kiráz. Motivál.

BÁ: Ez a mondat számomra abszolút egy üzenet: alva kellett járniuk. Megalázó helyzetben voltak, és ez a mondat annyira róluk szól, tükrözi, amit éreztek.

Gábor, nem ismerted a Syriust, most játszottad először, milyen érzés volt?

Baris Gábor: Nem egyszerű egy szvitet egy az egyben eljátszani, hangról-hangra úgy, hogy a számok között nincsenek szünetek. Ami az egészben a legjobb, az az, hogy ilyen kiváló zenészekkel játszhatok együtt.
A reakcióikat figyelni, ráérezni, hogy mi mit követ, egy kihívás. A Syrius a korszak alternatív zenéje, rengeteg stílust ötvöz, nevezhetnénk különálló műfajnak, egyszerűen nem lehet meghatározni, hogy ez a rész rock vagy az a rész jazz. Hallok benne olyan dallamokat is, amelyek Bach-korálokra emlékeztetnek. Minden van benne, és nem mesterkélt. Aki írta, az nagyon ügyesen rakta a puzzleket egymás után.

BÁ: A legendás Syrius tagságán érezhető, hogy az elvontabb progresszív jazz-rock zenéket is hallgatták, amikről sokan azt sem tudták itthon, hogy léteznek. Nincs mit vitatni Pataki László kiválóságán, azonban szerintem Jackie is szívvel-lélekkel belerakta önmagát. Ilyen énekdallamokat, hajlításokat nem tud bárki kigondolni, főleg aki nem énekes.

Valószínű, hogy a nagyja az övé.

BÁ: Ne viccelj, hallani a stíluson, a frazíron, hogy az ő, maximum egy-két alapdallam nem, például Az ördög álarcosbálja c. lemez címadó száma és az Egy kiáltás méhéből szintén erről a lemezről.

BG: Akármilyen zenekarról beszélünk, ha valaki visz egy saját kompozíciót, nem lesz az, hogy „csak azt fogod csinálni, amit én mondok”. Mindenkinek lesznek új ötletei, kipróbálják, és ha jó, akkor miért ne működhetne.

BÁ: Princeről például el kell, hogy higgyük – hisz ott vannak a lemezek bizonyítékként, melyeket egyedül játszott fel –, hogy megmondhatta, ki mit fog játszani, mert minden hangszeren játszott. A Syrius esetében nem teljesen ez történt. Hangszerenként olyan technikai felkészültség kell, amit nem tud egy ember egy életből kihozni. Nem, Izsák? Egy zongorista nem tudhatja azt, hogy neked a tenoron mi hogy fér ki és hogy jön, azt csak egy szaxofonos tudhatja.

VI: Igen, egy kívülálló nem tudja megmondani. Mind a fuvolára, mind a tenorozásra igaz, hogy az egy az egyben a Ráduly személyisége; ami ott történtik, mindig, az csak ő.

BÁ: Zeneiskolai bemutatókon, vagy versenyeken is hallani néha, hogy pl. a szaxofon témát, egy bizonyos hangszerelést stb. nem a szaxofonos írta, hanem a más hangszeres szerző.

VI: Persze, már a hangnemből is.

BÁ: Ebből ki lehet visszamenőleg deríteni az igazságot. Ezt a zenét kotta nélkül játszani…

Hogyan kezdtetek hozzá a zenéjük feldolgozásához?

Az elején mindenki kapott egy lemezt (Az ördög álarcosbálja), és lekottázta a saját részét. Misinek az volt a kérése, hogy próbáljunk több korszakból is játszani. Amiről biztos volt, hogy játszani fogjuk, az az Elfáradtam én már és a Virágtánc a Széttört álmok-szvitből, aztán jött a Ne sírjatok lányok, Mészáros Márta filmjének betétdala, amire Fonay Tibivel bukkantunk rá a Youtube-on. A Széttört álmokból én választottam ki a tételeket, az Örvény nehezen emészthető, viszont az első tétel nagyon szép és mindenkinek volt tere szólózni, és a Virágtánc, szintén gyönyörű, számomra hátborzongató. A mai napig, amikor játsszuk, azt érzem, hogy ez a gyönyörű szöveg és dallam egy magyar himnusz is lehetne. „Szivárványon túl van birodalmam”. Ez a két szám fért bele ebbe a szülinapi ünneplős hangulatba, nem A föld alól jövő ének vagy a Vámpír.

VI: Ott is: „elszállok vágyam pillangóival”.

BG: Aki írta a szöveget, annak az írása igazi affinitása vpét.

BÁ: Nagyon jó, hogy Gabi előhozza a szövegírókat; ugyanaz a korosztály, ugyanazt érezték, ezért tökéletes az összhang.

A Syriust leginkább egyetlen nagylemezükről, Az ördög álarcosbáljáról ismerik, melyet 1971-ben rögzítettek Ausztráliában. Szerintetek mi a különbség a Széttört álmok és Az ördög álarcosbálja között, ha abban az értelemben vett konceptalbum fogalma felöl közelítjük meg a kérdést, hogy a mű tételei egymásból következnek, és műegészként egy összefüggő történetet „zenélnek” el?

BÁ: Szerintem Az ördög álarcosbálja nem konceptlemez: a legjobb zenei, szövegi és dallami dolgokat tették össze, mint legerősebb énjüket, amivel nekiindulhatnak a világnak. A Széttört álmok az.

VI: Ha jobban átgondolom, egyet kell, hogy értsek. Ott van Az ördög álarcosbálja c. szám (Devil’s Masquerade) vagy a Hitvány ember (Crooked Man).

BÁ: Ezek a dalok inkább kalandozások. Azt érzem, hogy nem reális sztorira épülnek. Nem is arról van szó, hogy nem reális, de amennyire az, annyira meseszerű is. Charles Fischer (a menedzser, aki a Syriust kivitte Ausztráliába – WS.) segítségével tökéletesen meg tudták az egyensúlyt teremteni, nem túl erős, nem szájbarágósan igaz, hanem meseszerűen. Az Elfáradtam én már egy reális, élő ember blues-életérzése, munkától fáradtan. A Hitvány ember és a Az ördög álarcosbálja meseutazás.

És zeneileg?

BÁ: Zeneileg is ezt érzem. A leggyönyörűbb dalok is sokkal egyszerűbbek.

Az ördög álarcosbáljánál a Széttört álmok eredetibb?

BÁ: Inkább úgy fogalmaznám, hogy mélyebb. Tudták, hogy muszáj popularizálódni és dicséretükre váljék, hogy ezt nem úgy tették, ahogy a későbbi Syrius. Jó az a Széttört álmok lemez (1976), de van rajta több szám is, ami egyértelműen tánczene, és ez akkor már a Syrius név alatt – főleg az igazi progresszív rajongók számára – szinte viccnek számíthatott.

Változott-e a Syrius műfaji megítélése a hetvenes évek óta, és ha igen, akkor ebben a változásban milyen szerepetek lehet?

BÁ: Aki zenész, annyiban ítélheti meg másképp, amennyivel mi technikailag hozzájárulhatunk, hisz ahogy a világ is, úgy mi is, a hangszereink is fejlettebbek már e téren. Nem jobban szólunk, hanem tisztábban. Szerintem a mai világban egy átlag embernek, aki nem ismeri a Syriust régebbről, ez a zene sok, érthetetlen és emészthetetlen, és esélyt sem ad neki.

Vajon jó-e, ha egy zene úgy jut el a széles közönséghez, hogy a popularizálódás érdekében az összetettségét elhagyja?

BÁ: Itt jön a dilemma a zenésznek: eladja-e a lelkét (az ördögnek – WS.), vagy sem. Jó példa erre a későbbi felállás. Az új felállás 1973 után rengeteget játszott. A Széttört álmok lemeznél már fel volt játszva az első track, és akkor állítólag Erdős Péter elolvasta a dalszöveget, és azt mondta, hogy na ne, ilyen pesszimista művet nem adunk ki. És akkor mi történt? Egy este alatt megírták a Széttört álmok c. dalt, plusz rákerült a lemezre az a koncertrepertoár, amit akkoriban sokat játszottak. De megjelent a lemez.

Sokan mondják, hogy amikor énekelsz, olykor azt érzik, mintha Jackie lenne.

BÁ: Nem. A Benkó Ákos csak azt az üzenetet próbálja átadni, hogy emberek, halljátok meg, hogy itt milyen dallamok vannak. Külön kellett foglalkoznom a dallamaival, mert olyan nehéz hangközök vannak benne. (Mutatja zongorán és énekel: “mert ők, holtak, hívnak engem, igazán”.) Az első három moll-skála hang fél hangonként van – föl, le. Hihetetlen nehéz. Ízlés, zeneileg nagyon fejlett, ösztönös tudás volt Jackienél, nem az énekhangszín, bár az is, de a dallammegformálás…

VI: Nekem is ugyanez a dallam jutott eszembe – „mert ők, holtak, hívnak engem, igazán” – ez marha nehéz lehet. Amikor otthon felvételről gyakorlom, kérdezem is magamtól, hogy mi van? És a hangokat keresem.

BÁ: Rengeteget foglalkoztam azzal, hogy hű legyen és hogy érzékeltessem, micsoda zene született Magyarországon az 1970-es években.

Melyik koncertet emelnétek ki az elmúlt három évből?

BÁ: Az első nagy élményem az Opus Jazz Club-os koncert talán 2016 nyarán. A másik idén nyáron Szentendrén.

VI: Többféle koncertív van, a legjobb, amikor az első szám után érezzük, hogy feszülten figyel a közönség, akkor jobban is játszunk. Az egyik koncert, amit kiemelnék az, amikor egy tíz éves lány futott oda hozzám, mellette a családja, nem is értettem, mit mond, talán külföldiek voltak, de teljesen oda voltak. A másik a szentendrei koncert, furcsa mód be is kiabáltak a közönség soraiból néhol, hogy milyen jó. (És tényleg a jó részeknél kiabáltak.)

BÁ: Egy ős-Syrius rajongó kiabált, aki a koncert után annyira fel volt pörögve, hogy nem hogy az egész zenekart, de még a technikusokat is meghívta egy sörre. Azt mondta, ő most hazamegy – megvette mind a két lemezünket –, berakja a cd-ket és iszik reggelig.

VI: Sokféle koncert utáni visszajelzés van, van az idősebb generáció, aki odajön, hogy a fiatal korát idéztük vissza, de ezen belül is kétféle lehet, van, aki szerintem csak füllent, hogy ott volt, és van, aki ott volt a tornateremben, és a matracokon ült.

BÁ: Mert hirtelen trendi lett a Syrius és a Bercsényi.

Megjelent a Magyar Narancsban.