Gerendás „a szakma Tomijának” nevezte Somló Tamást a november 27-i Somló Cirqsz ráadás koncerten. Hangsúlyozta, hogy kevés ember van, aki miatt a magyar zene képviselői olyan formán jönnek össze, ahogy tették azt nyáron a Szigeten, most pedig az Akváriumban. Somló életműve összeköti a magyar populáris zenei fonalakat, hip-hopot, rappet, rockot, poppot, a műfajok történetszálait, időben és térben – végérvényesen.
A duplakoncertet méltán nevezhetjük ezen műfajok ünnepének is, mely az 1960-as évektől kezdve vezetett be, remélem, a jövő zenei színtereibe is.
A kilencvenes évek elején, pár évesen ott voltam a Pecsában, ahol Somló, Demjén és Gerendás együtt énekelte a Most is tiszta vagy te még-et, Dés László szaxofonkíséretében. Ezzel párhuzamosan, a Rapülők-kazetta szólt otthon (Nem adom fel, Ringads el magad), és a számomra legendás Patika ment a tévében (Olyan szépek voltunk, Búcsúdal), biztosítva, hogy Somló nélkül a magyar populáris zenét ne képzelhessem el, vagyis ne hallhassam meg.
Somló (nem csak) zenei sokszínűségét és tehetségét részletesen járta körbe Novák kifinomult és érzékeny rendezése, alátámasztva, hogy Somló az a zenész, aki végigvezethet minket a magyar populáris zene történetén. Nem is tudom, hogy a jelenbe hozza-e a múltat, vagy egyszerűen csak eltöröl valamit a múlt jelentéséből.
Nem is kezdődhetett volna mással az este, mint a Játszunkkal, melyet közösen énekeltek a fellépők. Aztán jött mindenki egymás után, az Anibel Cannibalstől Vitáris Ivánig (Ivan & The Parazol) a magyar beat-korszak alapítói, Frenreisz Károly, Charlie, Presser Gábor, Karácsony János, Solti János, Köves Miklós Pinyó (vasárnap Bródy és Zorán is), a komolyzenei gyökerekkel induló, az első magyar punkzenekar – performance-art „műfajú” –, a Spions egyik alapítója, Peter Ogi (Hegedűs Péter), a különösen fontos Tibor, Bornai (csak hogy érvényesüljön a mozaikszó), Gerendás Péter (a deszkákon), Roy és Ádám, Papp Szabi (Supernem), Bayer Friderika, Kama (Mary Popkids), Mohamed Fatima, Czutor Zoltán és a huzsonévesekből álló Blahalouisiana zenekar. Gyakorlatilag szinte az összes zenei generáció képviseltette magát, a zenészek egymást konferálták fel, és személyes emlékeket osztottak meg az est főszereplőjéről, Somló Tamásról.
Somló Lily, Somló Dávid, Somló Pali és Somló Dani több dallal is a színpadra lépett, nem csak jelenlétükkel, de zenélésükkel is megpecsételve a koncert egyediségét, őszinteségét.
A finálét, a Ringasd el magad-at is a Somló-gyerekek vezették fel – szépen lassan a többi énekes is csatlakozott, felülkerekedett a szomorúságon a derű.
Ha csak az utóbbi (LGT: Ringasd el magad) zeneszám történetére tekintünk, a Képzelt riporttól kezdve a Rapülőkön és Kimnowakon át az Ivan The Parazol-feldolgozásáig, a dal megannyi interpretációja biztosítja a zenész hangjának, és a műfajnak is az örökérvényűségét.
A koncert hangszereléséért, zenei alapjáért felelős Modern Art Orchestra zenészei által a jazz és a komolyzene is hozzákapcsolódott az estéhez, „hogy szinte ne legyen olyan zenei műfaj”, amit valaki ne képviselne jelenlétével a színpadon, vagy valamilyen formában ne hangozna fel. Ráadásul, a MOA alapítójának, Fekete-Kovács Kornél trombitaművésznek ezúttal kiváló énekhangját is hallhatta a közönség.
A koncert alatt a háttérben „az analógtól a digitálisig” peregtek a dokumentumok, fotók és a videók Somlóról, családjáról, barátjairól, zenésztársairól. A kreatív illusztráció eltalált ütemével és változatosságával mintegy érzékeltette a technológia fejlődését, szembeállítva az idő múlását a zene állandóságával. A meglepetések közé tartozott „intermezzo”-ként az az artista is, aki a közönség felett mutatványozott, így a cirkusz nem csak színeiben volt jelen.
Ha paradox mód a legkönnyebben, mégis olykor egy nehezen megfogható fogalommal jellemezhetném, azt mondanám – anélkül, hogy különösebben meg akarnám magyarázni –, hogy Somló a szó szoros értelmében vett magyar mainstream populáris zene egyik fő megteremtője. Ha ez így nem is elég pontos, fűzzük még hozzá, hogy partvizeken is evezett, már a kezdetekor is, a Kexszel (Büdös sajt), amit a produkció sem felejtett el jelezni. A mainstream fogalma általa értelmet is nyer, ennek bizonyítéka a Somló Cirqsz.
Az biztos, hogy a koncertekkel megcáfolódott a mondat: „Én meg csak nézem, hogy tűnik el minden, mi valaha lényeges volt…”
Zene és kontrasztok 